a mozaik összeállt: a lelkem...

Hogyan is írhatnám le a lelkemet...???
-valami, ami bennem van, ami én vagyok
-aminek a tükre a szemem(nem közhelyes, gondolkozzatok csak el!)
-ami tud mosolyogni és sírni
-ami néha nagyon erős, máskor gyenge
-ami szeret és nem szeret,de szerencsére nem gyűlöl
-ami néha érdekes tanácsokat ad a rációnak
-amire érdemes bizonyos helyzetekben hallgatni
-ami néha, pontosabban sokszor összeütközésbe kerül a rációval
-ami most kicsit tanul a rációtól
-ami talán most "magához tér"

akár egy mozaik: a fej...azon belül is: száj, szem, fül, orr, haj:)

A fejemen van a szám:
-amivel magamba szívtam az anyatejet
-amivel ordítottam kiskoromban
-amivel sikoltottam, ha valami nem tetszett
-amivel az első szavaimat kimondtam
-amivel az első puszit adtam
-amivel az első csókot kaptam
-amivel néha bolondságokat beszélek
-amivel hallgatni is tudok
-amivel ki merem mondani az érzéseimet
-amit nagyon ritkán kirúzsozok
-ami néha magától is jár
-amiben vannak a fogaim és voltak a kínokat okozó bölcsességfogaim
-amiben van már egy fém "utánfutó" is
-amit néha rágok:S
-amiben néha egy randa cigaretta lóg
A fejemen van a szemem:
-amivel megláttam a világot
-amivel világot látok
-amivel kíváncsian lesek
-amiből könnyek folynak, ha valami fáj
-ami tud mosolyogni is néha
-ami állítólag nagyon kék, de vörösnek kéne lennie
-ami túlságosan kifejező, de én ilyennek szeretem
-amivel néha olyan dolgokat is látok, amiket mások nem
-amivel néha olyan dolgokat sem látok, amiket mások igen
A fejemen van a fülem:
-amivel hallom a világ zaját
-amivel hallom a bántó és dícsérő szavakat
-amivel falom a zenét
-amin van pár fülbevaló:)
-amivel néha meghallok olyan dolgokat is, amiket nem kéne
-amivel néha nem hallok meg olyan dolgokat, amiket kéne
A fejemen van az orrom:
-amivel beleszagolok a világba
-amit néha beleütök dolgokba
-amivel kötődöm az illatokhoz
-amiben van egy fém "utánfutó":)
-ami sztem vicces, de elvagyok vele
-amin idegestíő, ha van egy pattanás
A fejemen van a hajam:
-ami durván szőke...
-ami miatt albínónak nevez a kedves
-ami most rövid, de szeretném növeszteni, remélem most összejön
-ami pompázott már a szivárvány színeiben, de maradt mégis az eredetinél
-amit sokszor elalszok
-aminek jó illata van, ha megmosom
-aminek pocsék szaga van, ha beszívja a cigaretta füstöt

akár egy mozaik: nyak

A nyakam:
-a fejemet tartja, hát nem nagyszerű?
-szokták mondani, hogy, aki makacs, az nyakas...átőizé:)
-nem mellesleg egyik kedvenc testrészem, valószínűleg azért, mert olyanok vannak benne, mint hangszálak, mandula, nyelőcső...szeretek enni, inni, énekelni,beszélni...azt nem szeretem, ha begyulladnak az amúgy is gyulladtmanduláim, de együtt tudok velük élni....mármint a manduláimmal:)
-zárójelben megjegyezném, hogy egyik legjelentősebb erogén zónám:p

akár egy mozaik: has, hát, mell...

A hasam...
-ami néha falánk
-néha kicsi,
-néha nagy
-van, hogy ezernyi pillangó röpköd benne
-van, hogy semmi sem marad benne
-egyszer majd lakik benne egy pocaklakó, akit nagyon fogok szeretni
A hátam...
-amin néha súlyos terheket cipelek
-amit igyekszem mindig büszkén kihúva tartani
-ami néha nagyon fáj, mert nehéz
A mellem...
-amivel "mellbedobással küzdök"
-ami pici, de jó, mert tudok legalább hason aludni:)
-ami annak, akit szeretek tetszik így is
-amivel majd a pocaklakómat etetem

akár egy mozaik: a fenék, és a...

A fenekem, és a...
-mikor elindultam, a fenekem volt, ami felfogta az esést
-jól rá lehetett verni, ha vmi nem tetszett anyámnak
-ha valami butaságon járt az eszem, a barátaim jóindulattal fenéken billentettek
-csalódás=seggreülés...
-ezen ülök nap mint nap a munkában, az iskolában
-vagy ezen nem bírok megülni, ha szétvet az energia
és a...
-nyilván a nemiségre eszmélés
-az első fájdalmas és rosszul alakult együttlét
-valami, ami néha csak havonta járó problémákat okoz
-valami, amivel meg lehet élni a gyönyört

...

akár egy mozaik:a láb

A lábam
-a láb, amelyen életem első lépéseit tettem
-a láb, amelyen táncoltam, amely közelebb vitt egy álomhoz
-a láb, amellyel iskolába indultam
-a láb, amelyel az első párommal sétáltam, járni kezdtem
-a láb, amely néha akkor is vitt magától, mikor az ész már feladta
-a láb, amellyel kiléptem másfél éve egy életből, hogy egy újat hozhassak létre
-a láb, amely egyszerre vitt és visz iskolába és munkába
-a láb, amellyel esőben, hóban, szélben és viharban táncolok, topogok
-a láb, mellyel törökülni a legjobb
-a láb, mely néha fáj és görcsöl, de az enyém

A LÁB, mellyel életem útján tovább sétálok, mely segít megtenni az első lépést valami boldog új felé...

valami más...

Beficcent témaötletként valaki...akinek a nevét nem szeretném leírni...
elkezdtem nyomozni utána és első blikkre megtaláltam a blogját...egészen különleges ember...mindig is annak tartottam, de olvasva a sorait közelinek érzem, pedig általában mindenkiből félelmet és antipátiát vált ki...tulajdonképpen szerintem csak azért félnek tőle, mert kegyetlenül őszinte és bölcs..."valamit tud" ez az ember...találkozni akarok vele, de nem csak az interjú miatt...talán azért, mert meg szeretném érteni...ott van a homlokán a jel...

a blogja, engem is elgondolkodtatott...el kell olvasnom a könyvét/könyveit is...ő kimondja és leírja azokat az érzéseket és gondolatokat, amik minden emberben ott mélyen lappanganak, csak nem merik kimondani, bavallani azokat...

ahogy én sem merem kimondani, mennyire függök bizonyos dolgoktól, emberektől...mennyire fontosak olyan dolgok, amik másoknak is, csak lehet, hogy nálam szélsőségesebben nyilvánul meg ez a függés, ez az éhség, ezek az érzések...
ahogy én sem merem kimondani azt, hogy nagyon jól tudom, hogy nem hagyhatom, hogy befolyásoljanak mások, nem szabad, hogy mindig mindent a tőlem kivül álló, de ugyanakkor nagyon is bennem zajló dolgok határozzanak meg...
fel kell fognom és valóban meg kell éljem azt, hogy minden, és tényleg minden csak tőlem függ, az én döntéseim befolyásolják az életem, az én tetteim indíthatnak el jó, vagy rossz irányba valamit: egy gondolatfolyamot, egy körforgást, egy emberi láncreakciót...
mindnyájan időzített bombaként ketyegünk, de ennek nem kéne így lennie...az ember nem is tudja, milyen közel van a boldogság, mégis olyan kevesen képesek megélni, átélni és átadni nekik magukat...
meg kell fejtenem a titkot...egyedül...de tudom, hogy Vele mindentől, mindettől függetlenül találkoznom kell...

jó hír

ma sem haltam éhen...egy kajálás megvolt...

éljen az önirónia..

SzESz-em

avagy Szívem Eszetlen Szerelme...ennyi...

valami mélynek a szélén...

én csak boldog szeretnék lenni

...

"A szerelem olyan, mintha elmebaj lenne,
elaltatja a logikát,
ezért vágunk bele..."

üres kérdőjelként tátong fejedben a zűrzavar
kavarodik a légypiszok a köbön
a hétköznapok zajos egymásutánjában
egy érzés mindig visszaköszön

tétova vagy ma is, csak mint évekkel ezelőtt
agyadból a ráció néha cigányútra téved
köhint a lelked és torkodon akad valami
ha nem mászol ki a körforgásból, lassan véged

ez olyan, akár a 22-es csapdája
tudod, érzed az örök hegeket
de hogy tanulnál is belőle,
azt nem, azt nem teheted...

---------------------------

minden most kezdődik el

ma találkozunk...több mint két hét után...pár óra múlva eldől, hogy merre tovább, hogy beváltom-e, amit tegnap írtam, vagy valami változik...nem tudom, hogy lesz ez a mai nap, hisz minden pillanatról pillanatra változik...azt biztosra mondta, hogy ma találkozunk, de hogy mikor azt nem tudhatom...valszeg délután lesz belőle...és itt most nem a (negatív)gondolatok teremtő erejéről van szó, hanem arról, hogy racionálisan látom ezt...nem hiszem, hogy Balatonra mennénk...de nem is baj, most az kell, hogy mindketten igyunk...úgy könnyebben jönnek a szavak...ő könnyebben beszél, én kevesebb rizsával:) nem tudom...félek...nem magamtól, nem az én érzéseimtől, hanem tőle...de bízom benne és bízom magamban...mást nem tehetek...

ezt régóta meg akartam mutatni...ezzel haldoklom...

és az idézet vége...

Pár héttel ezelőtt a következő idézetet írtam meg neki:
"Nékem te nem tisztán, hanem megtisztultan kellesz!
Vagyis minden tapasztalatoddal, csalódásoddal, kiábrándulásoddal, kudarcoddal, "nem megy"-eddel együtt!"
akkor a végét nem írtam meg neki...most viszont érik bennem az elhatározás, hogy megosszam vele, mert így szól:
"Hagylak futni-mert szeretlek..."

nem adom fel, nem erről van szó, hanem hagyom gyógyulni ki nem mondott elvárások és ragaszkodás nélkül...ugyanúgy szeretni fogom és figyelni rá, a barátja leszek, mert nem tudok más lenni, de jelen szeretnék lenni az életében úgy, és annyira, amennyire ő akarja és engedi...várok rá...várok vele...

Hagylak futni, mert szeretlek...

nem alvás, fogyókúra rulez

A tegnapi nap életem egyik legmélyebb pontjának bizonyult.Azóta sem haladtam egyről a kettőre, de valami agyban változott...pontosan ugyanolyan idióta vagyok, csak kb. két és fél, három órát aludtam: próbáltam megoldani az albi problémát, de nem sikerült, aztán témákon agyaltam, de elaludtam...persze volt más is a "nem evésben" meg a "szarul levésben", de az egy másik, talán meg sem születő bejegyzés témája...Hihetetlen volt a tegnapi nap...az nem kifejezés, hogy szar...

csöndes mosolygó őrültté válok...

helyzetjelentés a pokol egyik bugyrából

Az úgy volt, hogy:
mostmár biztos, hogy nem tudom fizetni az albérletet, ahova másfél hónapja költöztem...gombóc van a torkomban és a sírás kerülget állandóan, de iszonyúan kifilléreztem magam...nem is merem leírni, mekkora tartozásom van, és még ehhez jön majd, hogy ne maradjak abszolút pénz nélkül...gondolkodtam és arra jutottam, hogy muszáj elköltöznöm másik albiba, ismét csak mások mellé...a munkával is bajok vannak: mivel itt teljesítmény béren vagyok és nem kifejezetten tőlem függ, hogy mit és hogy teljesítek, a megélhetésem nem biztosított...persze igyekszik az ember és akar és csinálja és tegnap este tízkor is cikket írt, de ez így nem mehet tovább...olyan munkahelyre van szükségem, ahol fix béren vagyok és nem kell amiatt görcsölnöm, hogy még az 50ezer sem jön össze a bérletidíjra...tehát a válasz a kérdéseimre az, hogy nem maradhatok a fényűzés és a sztárok világában...mivel másban nem igazán van tapasztalatom, így maradt a vendéglátás...kérném a párom, hogy segítsen a döntésben, hisz idősebb és jóval tapasztaltabb, de nem támaszkodhatok mindig mindenben rá...arról nem is beszélve, hogy ritkán találkozunk...eddig öt kilót fogytam az idegességtől és a spórolás miatt...basszus az dühít az egészben, hogy én tehetek mindenről...a naívságom, az, hogy reménykedtem olyasvalamiben, amiről nem tudtam, milyen is...mondhatom azt, hogy sajnos nem gondoltam át kellő képpen a dolgokat és mostmár hiába sírok...tudom, tudom...nem tudom, mikor ültem utóljára ennyire a lekváros bödön aljában, de kurvára ki kéne eveznem a fenekéről méghozzá egyedül...de hogyan???

...

én csak egy egyszerű lány szeretnék lenni, aki nem vájkál mások életében és nem ebből profitál...márha tud egyáltalán profitálni...
szeretnék egy egyszerű munkát, amiből megélhetek...szeretném, ha szeretne az, akit szeretek...és elfogadna úgy is, ha nem vagyok különleges...
fáradt vagyok...és itt a munkahelyem kellős közepén már nem tudom sokáig nyelni a könnyeket...

nem megy

és nem tud megváltozni, csak úgy csettintésre minden...nem tudja megtagadni azt a bolond lelket, amely benne lakozik...mindig így rontja el a dolgokat...mindig így ijeszti el maga mellől, akit szeret...nem, nem arról van szó, hogy nem türelmes, sőt, most, vele türelmesebb, mint valaha...és minden harmadik mondatot mond ki és azt sem egészen...pokoli volt a tegnap éjszaka...döntött...biztos, bizonyos, bízik...érez...és most mégnagyobb lett a csönd és a kérdőjel...
idő...idő...idő...néha mellette, néha ellene dolgozik...most úgy érzi, ellene...de lehet, hogy mellette...

téblábolni megfáradt lélekkel
melegben kattogó aggyal, hát engedj el
kérdőjeleket rajzolni a homokba

szeszélyeidet nehezen viselni
a Holdra szállni és útra kelni
kérdőjeleket rajzolni a homokba

két szék között a földre esni
néha már mindenen nevetni
kérdőjeleket rajzolni a homokba

elveszteni a repülő álmokat
letörni az angyal szárnyakat
kérdőjeleket rajzolni a homokba

kicsit meghasonlani és mozaikot rakni
bókok helyett csak lecseszést kapni
kérdőjeleket rajzolni a homokba

mégis várat építeni álmokból
tátongó szívvel és féktelen aggyal
tékozló angyal

kettészakadt lélek

valami tegnap este kettészakadt...lehet, hogy a lélek tényleg a hypotalamusban lakik, akkor viszont a hypotalamusom szakadt ketté...vagy valami más egy kicsit lejebb...most várok...mert az idő majd lerendezi a dolgokat...remélem

a melóhelyen káosz...már csak négy napot kell kibírni és valami új jön...talán valami jobb...

nem vagyok valami jól...

peace and love

béke, szivárvány, fehér galambok...avagy csihadmá'...összejöttek a dolgok és kezdem megint határaimat súrolni mindenben...fáradt vagyok...nem nem...most kivételesen aludtam eleget...de túl sok az info és kicsi már a tárhely...lehet, hogy kéne egy újraindítás és ha az sem segít, akkor jöhet a töröl, újra telepít...
annyira butus vagyok...mindig elkövetek bizonyos hibákat, aztán mindig tudom is, hogy hibáztam...és ez ismétlődik, mert->miért nem tudok én egyszer tényleg csomót kötni a nyelvemre meg az érzéseimre, gondolataimra, mindenre...ha minden egyes hibánál csomózgatnék, már rég csak csomó lenne az érintett részeim helyén...de ácsi ácsi ácsi...most tudom, most kapcsoltam, most jó jó jó így, húzd be a féket, vissza, egyes...lassan lassan, mehet a kettes, oké oké hármas...és most nem szabad gyorsan hajtani...nem rohanunk sehová...ez itt az élet...emberke!
állj meg egy pillanatra és nézz körül...
-ez itt a bátyám:imádom, szeretem, a legfontosabb ember az életemben, aki mindig marad
-ez itt a családom: volt rossz, volt jó, sok rossz, kevés jó, de itt vagyunk és igen, szeretem őket
-ez itt az életem: nem éhezem, van fedél a fejem fölött(még), van munkám és lesz is...és van pár ember, aki szeret...

érdekes, mindig olyan fontos volt számomra, hogy szeressenek, de arra valahogy sohasem ügyeltem, hogy én magamat megszeressem...elfogadjam...mondjuk ehhez volt egy-két keresetlen szava anyámnak is...de most itt állok és úgy döntöttem, építkezem


és akkor most alapozzunk:
-adott egy meztelen lélek tehát így:
hibák: önértékelési gondok
túl sok agyalás
néha meggondolatlanság
szókimondás
őszinteség
előbb beszél, mint átgondol(lsd.:3.)
bizonytalanság dolgokban
szétszórtság
nem vagy tisztában a dolgaiddal:határok, külső, belső
figyelmetlenség

jó tulajdonságok: figyelmesség
segítőkészség
nyitottság
szókimondás!
őszinteség!
kék szem:p
jó kommunikációs készség
gyors ítélőképesség

azta mindenit...van itt némi paradoxon...nya ezeket kéne szépen helyre tenni.../jahm, akinek vmelyik kategoriába lenne még tulajdonsága, szeretettel várom!!!/

nos akkor...mit is szeretnék elérni/megélni:
- rendbetenni az életemet:gondolatok, tettek, érzések, értékek
- megoldani az anyagi gondjaimat mások közvetlen segítsége nélkül
- fixen maradni egy helyen, egy szakmában, egy munkahelyen, ahol szeretem csinálni, amit csinálok
- még egy nyelvet megtanulni(naon naon naon szeretném a spanyolt)
- megnöveszteni a hajamat
- többet mozogni
- és magam maradni...megtalálni magamat...

tulajdonképpen megvagyok én!!!!!!!!csak/ DE nem szabad hagynom, hogy bárki megváltoztasson egy mondattal, egy tettel, egy gesztussal, egy bármivel...
mindig is az volt a bajom, hogy túlságosan nagy hatással voltak rám a külső jelek, jelzések...na ez addig jó, mig építenek, de amikor már rombolnak, az nem...
nem hagyhatom magam rombolni
és ami a legfontosabb, mindig én vagyok önmagam legnagyobb ellensége!!!tehát, ha most nagyon diplomatikus lennék, azt mondanám, meg kell tanulnom együttműködni magammal!!!

hát erről van itt szó!!!

peace and love

a nagy magammal beszélgetések időszaka

lassan már többet beszélgetek magammal, mint másokkal:)
tegnapelőtt megbeszéltem magammal, hogy nincs hiszti, meg elragadtatások, ma reggel pedig megtárgyaltam őmagamságával azt is, hogy semmilyen körülmények között nem lehetek féltékeny...se férfi, se nő, se munka, se semmi miatt...én ilyen vagyok, amilyen...nálam jobban senki nem tud úgysem én lenni(szerencsére), úgyhogy ezzel az ügy le is van zárva...vándorló életmód következik...nagyon...az albérletet talán ki tudom fizetni, de attól tartok, nem biztos...és a munkahelyvándorlás megintcsak fenntartva...sajna...a szakma jellege marad, csak a lap és a nívó változik...gyerekek, tegyétek össze értem a pici mancsotokat még utoljára (ezt nem hosszú óval kéne írni?:S)szóval megintcsak kellene a védőangyalok szárnya, hogy egy kicsit alá bújhassak...
ami a magánélet másik oldalait illeti:család...pf...párkapcsolat...pfff...remekül megtanultam egy mondatot a magyar "sztároktól"...bár szerencsére nem nekem szokták mondani...:"ne haragudj, de nem nyilatkozom"
:D
érjétek be a gyötrelmeimmel az örömömet megtartom magamnak és neki:p

najó nem...nincs még hogyan és kivel...ez a pálya...tudom, tudom, öreg morcos medve barátom most azt mondaná, hogy addig jó:)pláne az idétlen kis lelkemet ismerve

jahm, a legfontosabbat nem mondtam...
főiskolámon is "költöztem" immáron kommunikéció és médiatudományok szak hallgatója vagyok:) hát nem gyönyörűséges?:)

kicsit el vagyok lőve agyilag...sok a meló és nem tudom kiereszteni a gőzt...nem baj, holnap majd széttépek valakit, 26-án meg egy másik valakit:)/az egyik hím, a másik nőnemű még mielőtt elindulna a féltékenykedés:p/

pofontot nekem

Tegnap este megbeszélgettem magammal a zizzzeneteimet és lekevertem magamnak egy jókora gondolati maflást...mostmár magamnál vagyok...néha elfog a depi meg az idiotizmus, de szerencsémre kézben tudom több-kevesebb sikerrel tartani a dolgokat...elég sok gond és baj nyomja a hátamat, izé pontosabban agyamat...
az állásom lóg a levegőben, ennek köszönhetően az albérletem is...anyámék most költöznek...nagyanyám marad a jókora körúti lakásban én meg nyakig ülök a fekáliában...finoman szólva...az még hagyján, h a meló, de 25 napon belül pénzhez kéne jutnom...nem is kevéshez...az albi miatt...és még nem ettem,meg nem fizettem rezsit sem...tudom tudom, nehéz a textilbányászok élete, nade most eluralkodott rajtam a pánik meg minden és nagyon nem látom, hogyan kecmereghetnék ki a lekvárból ennyi idő alatt...
komolyan mondom még a végén strihelésre adom a fejem...wááááááááááááááááá

last minute

ez itt már nem az utolsó, hanem az utolsó utáni perc

...lábnyomok a homokon...

lábnyomokat hagysz a homokon, de azt ugye elmossa a víz...a tenger sodró hullámai közt téged is visz az ár...de hogy mi volt tegnap, tegnapelőtt, azon gondolkodni kár...elmúlik megint egy év...öregebb lettél és talán bölcsebb is, bár az nem biztos...kattognak, forognak a kerekek jönnek és mennek az emberek melletted és te itt maradsz...szeretsz és szeretenek megvetsz és megvetnek, szerencse, hogy gyűlölni nem tudsz már...kagyló vagy, mely mindig kinyílik, de egyetlen érintésre bezár...kívül hiába szép, hiába csábít belül érzések kavalkádja vár...van valaki, aki fontos...volt valaki, akinek annak kellett volna lenni...múlnak a percek...a telefonod az élettársad lett és várod a csodát...beleestél a csapdába, amelyből nem menekülhetsz egyhamar...márha akarnál menekülni, de te nem is akarsz...próbálsz lazulni...elfogadni ezt a tetves világot és megszeretni önmagad, hogy aztán, akit szeretsz majd szeretni tudjon...ha egyáltalán szeretni tud...emberek vagyunk, bármily hihetetlen...te is, én is...tök mindegy, hányan ismerik a neved...szép lassan kinyújtod a kezed...fogni szeretnél, markolni, karmolni, harapni...de csak megsimítod az arcát, adsz a homlokára egy csókot és megbújsz a háttérben néha hangosabban néha csendben, hogy ne zavard...ő is sokat tanít neked...tanulod a társas magányt...de ez a magány neked nem részed...nem érzed...de érzed...hogy néha fojt....néha szárnyakat ad, majd el is veszi azokat és arra eszmélsz, hogy fekszel a porban...magasság, mélység...szereted...

ha nincs barátunk elvisz a szél...

kurv@ fáradt vagyok...idióta ez az időjárás, sokat fáj a fejem...rengeteget dolgozom, de legalább látom, hogy talán nem hiába...hihetetlen módon egyedül érzem magam, de nyilván kellenek az embernek ilyen időszakok is...volt szerencsém megismerni egy-két csodálatos emberkét...celeb nem celeb szempontomból lényegtelen...ez az egyedüllét számomra mégsem az igazi...elhurult reggel a gyógyszerem és össze-vissza írok, dehát ezt tőlem már meg lehetett ennyi idő alatt szokni...este megyeg a viva cometre...persze természetesen dolgozni, mert mi más...lesznek már ott ismerősök a kollégákon kívül is, úgyhogy reméljük jó lesz...azért érzitek, hogy dórika a sarokba dobja a rózsaszín tornacsukát és bizony szoknyát meg magassarkút húz...nincs egy hete, hogy szintén ez volt az ábra...a zsebfirkászi meló úgy néz ki némi nőiességet is nevel belém...miaf@sz...szédelgek egész nap...nem nem nem nem vagyok terhes!!!csak kimerült...marhára kimerült...kedvem lenne egy órát áztatni magam egy kád vízben, aludni sokat sokat és nagyokat beszélgetni...
közléskényszerem van és nem tudok kinek közölni...hiányzik innen valaki...egy barát...vagy valami...marhára nem bííírom...
ha nincs barátunk, elvisz a szél...

furcsa

furcsa dolgok forognak ezerrel a köbön...
van úgy, hogy a fáradtság, megnéz, megáll, beköszön...
felém fúj, ember, szerencse
de ha nem...elvisz a szél

fáradt

Nahát...
nem nem akarom, terhes lett...más a gondolkodásmódunk...nem nem tudom...de de tudom, csak nehéz...ő nem én, én nem ő...két külön...távoli...más...
azt hiszem nem kell

hello, hello, nem tűntem el...

nahát, az úgy volt, hogy:
-számot váltottam, mert kedves ex-főnököm és anyukája telefon betyárok lettek
-már majdnem teljesen átcuccoltam az új kéróba...melós egyedül költözködni...pf...
-ezerrel intéznem kell mégsemfélbehagyottcsakszakváltanikészülő dolgokat a suliban...
-meg a munka és fizetés kérdésben is intézkednem kell, habár ott megjelent a megváltás..
-aztán még maradék költözés dolgoban is vannak feladatok, meg gondolattal át kéne repítenem ide az ágyamat is
-meg most rohanok dolgozni, mert frissiben még a végén kapok a fejemre

pusziiiiii

jé thia ????nu?nyár van e és még szabad hétvégém is akad mostanában:):*

motmár beszélhetek

mától hivatalosan is újságíró vagyok és bértulajdonosa egy szép kis belvárosi garzonnak

még most kicsit kusza minden...kicsit érzem bőrömön a szitkokat, melyeket előző munkahelyen gyors távozásom ihlette szórnak...

most önző voltam, most végre egyszer nagyon, most valami új kezdődik, most talán végre jó lesz...

nya még a végén...

még a végén összejönnek a terveim...úgy néz ki, jó úton haladok...
egy hét múlva már többet tudok írni ezekről a dolgokról, addig viszont meséljen helyettem a csend...

nesztek

tulajdonképpen

most megint a faszom tele a világgal...milliónyi dolgot kell csinálnom úgy, hogy az egészségi állapotom korántsem a legfényesebb...a sok antibiotikum megint totál taccsra teszi a gyomromat...ha egyáltalán megmarad bennem valami...:S
be van dagadva a poffantyúm...üüüühhhmmm...
kicsit fáradt vagyok...kicsit nagyon...annak érdekében, hogy legyen végre valami kis előrehaladás, két helyen fogok egyszerre dolgozni megint...reméljük meglesz az eredménye...
vasárnap van, és itt ülök egyedül egy idióta pince legalján...holott napozhatnék, sétálhatnék, akár még strandolhatnék is...
nem baj...én hiszek magamban, és ha jól mennek a dolgok, akkor pár hét múlva már lesznek hétvégéim, meg estéim...amit megoszthatok Horgonyommal...márha ezt ő is akarja...mert amilyen szeretetfaló idióta vagyok...éppen azon "ügyeskedem", hogy totál elijesszem magamtól...

nem tudom, hogy "hallotok-e" Thia, jé...de asszem itt van lassan az ideje a szokásos havi szeánsznak!!!-nekem nagyon hiányzik/hiányoztok...

jé...be kéne fejezni "új" fejjel azt, amit elkezdtünk uszkve egy hónapja...szerintem is kevés volt...akár egy félig ottlevős csoporttali...

na itt

volt némi kis szünet is, meg túl vagyok a második bölcsességfogam kiopoerálásán, ami alsóhangon másfél órát vett igénybe, s a dokival egymás könnyét törölgettük, tekintve, hogy két gyémántfúró ment gallyra a fogamon...
hát így kész volt ez a hét...a winchesterem is meghalt két hete, és most anyámékkal közösbe vettünk nekem a szülinapomra egy új gépet...lol...az albérletkeresés kicsit másképp alakul, még a végén gödöllői kislány leszek...
hogy miért költöztem ide?...hagy ne anyázzam az előző blogszolgáltatómat...:)
hát itten vagyok, újult erővel, minusz két bölcsességfoggal, kevés szabadidővel, egy édes kis horgonnyal, meg nemsokára ismét egy nyelvpiercinggel:)
ójeah