valami más...

Beficcent témaötletként valaki...akinek a nevét nem szeretném leírni...
elkezdtem nyomozni utána és első blikkre megtaláltam a blogját...egészen különleges ember...mindig is annak tartottam, de olvasva a sorait közelinek érzem, pedig általában mindenkiből félelmet és antipátiát vált ki...tulajdonképpen szerintem csak azért félnek tőle, mert kegyetlenül őszinte és bölcs..."valamit tud" ez az ember...találkozni akarok vele, de nem csak az interjú miatt...talán azért, mert meg szeretném érteni...ott van a homlokán a jel...

a blogja, engem is elgondolkodtatott...el kell olvasnom a könyvét/könyveit is...ő kimondja és leírja azokat az érzéseket és gondolatokat, amik minden emberben ott mélyen lappanganak, csak nem merik kimondani, bavallani azokat...

ahogy én sem merem kimondani, mennyire függök bizonyos dolgoktól, emberektől...mennyire fontosak olyan dolgok, amik másoknak is, csak lehet, hogy nálam szélsőségesebben nyilvánul meg ez a függés, ez az éhség, ezek az érzések...
ahogy én sem merem kimondani azt, hogy nagyon jól tudom, hogy nem hagyhatom, hogy befolyásoljanak mások, nem szabad, hogy mindig mindent a tőlem kivül álló, de ugyanakkor nagyon is bennem zajló dolgok határozzanak meg...
fel kell fognom és valóban meg kell éljem azt, hogy minden, és tényleg minden csak tőlem függ, az én döntéseim befolyásolják az életem, az én tetteim indíthatnak el jó, vagy rossz irányba valamit: egy gondolatfolyamot, egy körforgást, egy emberi láncreakciót...
mindnyájan időzített bombaként ketyegünk, de ennek nem kéne így lennie...az ember nem is tudja, milyen közel van a boldogság, mégis olyan kevesen képesek megélni, átélni és átadni nekik magukat...
meg kell fejtenem a titkot...egyedül...de tudom, hogy Vele mindentől, mindettől függetlenül találkoznom kell...