üres kérdőjelként tátong fejedben a zűrzavar
kavarodik a légypiszok a köbön
a hétköznapok zajos egymásutánjában
egy érzés mindig visszaköszön
tétova vagy ma is, csak mint évekkel ezelőtt
agyadból a ráció néha cigányútra téved
köhint a lelked és torkodon akad valami
ha nem mászol ki a körforgásból, lassan véged
ez olyan, akár a 22-es csapdája
tudod, érzed az örök hegeket
de hogy tanulnál is belőle,
azt nem, azt nem teheted...
---------------------------
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése