helyzetjelentés a pokol egyik bugyrából

Az úgy volt, hogy:
mostmár biztos, hogy nem tudom fizetni az albérletet, ahova másfél hónapja költöztem...gombóc van a torkomban és a sírás kerülget állandóan, de iszonyúan kifilléreztem magam...nem is merem leírni, mekkora tartozásom van, és még ehhez jön majd, hogy ne maradjak abszolút pénz nélkül...gondolkodtam és arra jutottam, hogy muszáj elköltöznöm másik albiba, ismét csak mások mellé...a munkával is bajok vannak: mivel itt teljesítmény béren vagyok és nem kifejezetten tőlem függ, hogy mit és hogy teljesítek, a megélhetésem nem biztosított...persze igyekszik az ember és akar és csinálja és tegnap este tízkor is cikket írt, de ez így nem mehet tovább...olyan munkahelyre van szükségem, ahol fix béren vagyok és nem kell amiatt görcsölnöm, hogy még az 50ezer sem jön össze a bérletidíjra...tehát a válasz a kérdéseimre az, hogy nem maradhatok a fényűzés és a sztárok világában...mivel másban nem igazán van tapasztalatom, így maradt a vendéglátás...kérném a párom, hogy segítsen a döntésben, hisz idősebb és jóval tapasztaltabb, de nem támaszkodhatok mindig mindenben rá...arról nem is beszélve, hogy ritkán találkozunk...eddig öt kilót fogytam az idegességtől és a spórolás miatt...basszus az dühít az egészben, hogy én tehetek mindenről...a naívságom, az, hogy reménykedtem olyasvalamiben, amiről nem tudtam, milyen is...mondhatom azt, hogy sajnos nem gondoltam át kellő képpen a dolgokat és mostmár hiába sírok...tudom, tudom...nem tudom, mikor ültem utóljára ennyire a lekváros bödön aljában, de kurvára ki kéne eveznem a fenekéről méghozzá egyedül...de hogyan???