Pár héttel ezelőtt a következő idézetet írtam meg neki:
"Nékem te nem tisztán, hanem megtisztultan kellesz!
Vagyis minden tapasztalatoddal, csalódásoddal, kiábrándulásoddal, kudarcoddal, "nem megy"-eddel együtt!"
akkor a végét nem írtam meg neki...most viszont érik bennem az elhatározás, hogy megosszam vele, mert így szól:
"Hagylak futni-mert szeretlek..."
nem adom fel, nem erről van szó, hanem hagyom gyógyulni ki nem mondott elvárások és ragaszkodás nélkül...ugyanúgy szeretni fogom és figyelni rá, a barátja leszek, mert nem tudok más lenni, de jelen szeretnék lenni az életében úgy, és annyira, amennyire ő akarja és engedi...várok rá...várok vele...
Hagylak futni, mert szeretlek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése