a mozaik összeállt: a lelkem...

Hogyan is írhatnám le a lelkemet...???
-valami, ami bennem van, ami én vagyok
-aminek a tükre a szemem(nem közhelyes, gondolkozzatok csak el!)
-ami tud mosolyogni és sírni
-ami néha nagyon erős, máskor gyenge
-ami szeret és nem szeret,de szerencsére nem gyűlöl
-ami néha érdekes tanácsokat ad a rációnak
-amire érdemes bizonyos helyzetekben hallgatni
-ami néha, pontosabban sokszor összeütközésbe kerül a rációval
-ami most kicsit tanul a rációtól
-ami talán most "magához tér"

akár egy mozaik: a fej...azon belül is: száj, szem, fül, orr, haj:)

A fejemen van a szám:
-amivel magamba szívtam az anyatejet
-amivel ordítottam kiskoromban
-amivel sikoltottam, ha valami nem tetszett
-amivel az első szavaimat kimondtam
-amivel az első puszit adtam
-amivel az első csókot kaptam
-amivel néha bolondságokat beszélek
-amivel hallgatni is tudok
-amivel ki merem mondani az érzéseimet
-amit nagyon ritkán kirúzsozok
-ami néha magától is jár
-amiben vannak a fogaim és voltak a kínokat okozó bölcsességfogaim
-amiben van már egy fém "utánfutó" is
-amit néha rágok:S
-amiben néha egy randa cigaretta lóg
A fejemen van a szemem:
-amivel megláttam a világot
-amivel világot látok
-amivel kíváncsian lesek
-amiből könnyek folynak, ha valami fáj
-ami tud mosolyogni is néha
-ami állítólag nagyon kék, de vörösnek kéne lennie
-ami túlságosan kifejező, de én ilyennek szeretem
-amivel néha olyan dolgokat is látok, amiket mások nem
-amivel néha olyan dolgokat sem látok, amiket mások igen
A fejemen van a fülem:
-amivel hallom a világ zaját
-amivel hallom a bántó és dícsérő szavakat
-amivel falom a zenét
-amin van pár fülbevaló:)
-amivel néha meghallok olyan dolgokat is, amiket nem kéne
-amivel néha nem hallok meg olyan dolgokat, amiket kéne
A fejemen van az orrom:
-amivel beleszagolok a világba
-amit néha beleütök dolgokba
-amivel kötődöm az illatokhoz
-amiben van egy fém "utánfutó":)
-ami sztem vicces, de elvagyok vele
-amin idegestíő, ha van egy pattanás
A fejemen van a hajam:
-ami durván szőke...
-ami miatt albínónak nevez a kedves
-ami most rövid, de szeretném növeszteni, remélem most összejön
-ami pompázott már a szivárvány színeiben, de maradt mégis az eredetinél
-amit sokszor elalszok
-aminek jó illata van, ha megmosom
-aminek pocsék szaga van, ha beszívja a cigaretta füstöt

akár egy mozaik: nyak

A nyakam:
-a fejemet tartja, hát nem nagyszerű?
-szokták mondani, hogy, aki makacs, az nyakas...átőizé:)
-nem mellesleg egyik kedvenc testrészem, valószínűleg azért, mert olyanok vannak benne, mint hangszálak, mandula, nyelőcső...szeretek enni, inni, énekelni,beszélni...azt nem szeretem, ha begyulladnak az amúgy is gyulladtmanduláim, de együtt tudok velük élni....mármint a manduláimmal:)
-zárójelben megjegyezném, hogy egyik legjelentősebb erogén zónám:p

akár egy mozaik: has, hát, mell...

A hasam...
-ami néha falánk
-néha kicsi,
-néha nagy
-van, hogy ezernyi pillangó röpköd benne
-van, hogy semmi sem marad benne
-egyszer majd lakik benne egy pocaklakó, akit nagyon fogok szeretni
A hátam...
-amin néha súlyos terheket cipelek
-amit igyekszem mindig büszkén kihúva tartani
-ami néha nagyon fáj, mert nehéz
A mellem...
-amivel "mellbedobással küzdök"
-ami pici, de jó, mert tudok legalább hason aludni:)
-ami annak, akit szeretek tetszik így is
-amivel majd a pocaklakómat etetem

akár egy mozaik: a fenék, és a...

A fenekem, és a...
-mikor elindultam, a fenekem volt, ami felfogta az esést
-jól rá lehetett verni, ha vmi nem tetszett anyámnak
-ha valami butaságon járt az eszem, a barátaim jóindulattal fenéken billentettek
-csalódás=seggreülés...
-ezen ülök nap mint nap a munkában, az iskolában
-vagy ezen nem bírok megülni, ha szétvet az energia
és a...
-nyilván a nemiségre eszmélés
-az első fájdalmas és rosszul alakult együttlét
-valami, ami néha csak havonta járó problémákat okoz
-valami, amivel meg lehet élni a gyönyört

...

akár egy mozaik:a láb

A lábam
-a láb, amelyen életem első lépéseit tettem
-a láb, amelyen táncoltam, amely közelebb vitt egy álomhoz
-a láb, amellyel iskolába indultam
-a láb, amelyel az első párommal sétáltam, járni kezdtem
-a láb, amely néha akkor is vitt magától, mikor az ész már feladta
-a láb, amellyel kiléptem másfél éve egy életből, hogy egy újat hozhassak létre
-a láb, amely egyszerre vitt és visz iskolába és munkába
-a láb, amellyel esőben, hóban, szélben és viharban táncolok, topogok
-a láb, mellyel törökülni a legjobb
-a láb, mely néha fáj és görcsöl, de az enyém

A LÁB, mellyel életem útján tovább sétálok, mely segít megtenni az első lépést valami boldog új felé...

valami más...

Beficcent témaötletként valaki...akinek a nevét nem szeretném leírni...
elkezdtem nyomozni utána és első blikkre megtaláltam a blogját...egészen különleges ember...mindig is annak tartottam, de olvasva a sorait közelinek érzem, pedig általában mindenkiből félelmet és antipátiát vált ki...tulajdonképpen szerintem csak azért félnek tőle, mert kegyetlenül őszinte és bölcs..."valamit tud" ez az ember...találkozni akarok vele, de nem csak az interjú miatt...talán azért, mert meg szeretném érteni...ott van a homlokán a jel...

a blogja, engem is elgondolkodtatott...el kell olvasnom a könyvét/könyveit is...ő kimondja és leírja azokat az érzéseket és gondolatokat, amik minden emberben ott mélyen lappanganak, csak nem merik kimondani, bavallani azokat...

ahogy én sem merem kimondani, mennyire függök bizonyos dolgoktól, emberektől...mennyire fontosak olyan dolgok, amik másoknak is, csak lehet, hogy nálam szélsőségesebben nyilvánul meg ez a függés, ez az éhség, ezek az érzések...
ahogy én sem merem kimondani azt, hogy nagyon jól tudom, hogy nem hagyhatom, hogy befolyásoljanak mások, nem szabad, hogy mindig mindent a tőlem kivül álló, de ugyanakkor nagyon is bennem zajló dolgok határozzanak meg...
fel kell fognom és valóban meg kell éljem azt, hogy minden, és tényleg minden csak tőlem függ, az én döntéseim befolyásolják az életem, az én tetteim indíthatnak el jó, vagy rossz irányba valamit: egy gondolatfolyamot, egy körforgást, egy emberi láncreakciót...
mindnyájan időzített bombaként ketyegünk, de ennek nem kéne így lennie...az ember nem is tudja, milyen közel van a boldogság, mégis olyan kevesen képesek megélni, átélni és átadni nekik magukat...
meg kell fejtenem a titkot...egyedül...de tudom, hogy Vele mindentől, mindettől függetlenül találkoznom kell...

jó hír

ma sem haltam éhen...egy kajálás megvolt...

éljen az önirónia..

SzESz-em

avagy Szívem Eszetlen Szerelme...ennyi...

valami mélynek a szélén...

én csak boldog szeretnék lenni

...

"A szerelem olyan, mintha elmebaj lenne,
elaltatja a logikát,
ezért vágunk bele..."

üres kérdőjelként tátong fejedben a zűrzavar
kavarodik a légypiszok a köbön
a hétköznapok zajos egymásutánjában
egy érzés mindig visszaköszön

tétova vagy ma is, csak mint évekkel ezelőtt
agyadból a ráció néha cigányútra téved
köhint a lelked és torkodon akad valami
ha nem mászol ki a körforgásból, lassan véged

ez olyan, akár a 22-es csapdája
tudod, érzed az örök hegeket
de hogy tanulnál is belőle,
azt nem, azt nem teheted...

---------------------------

minden most kezdődik el

ma találkozunk...több mint két hét után...pár óra múlva eldől, hogy merre tovább, hogy beváltom-e, amit tegnap írtam, vagy valami változik...nem tudom, hogy lesz ez a mai nap, hisz minden pillanatról pillanatra változik...azt biztosra mondta, hogy ma találkozunk, de hogy mikor azt nem tudhatom...valszeg délután lesz belőle...és itt most nem a (negatív)gondolatok teremtő erejéről van szó, hanem arról, hogy racionálisan látom ezt...nem hiszem, hogy Balatonra mennénk...de nem is baj, most az kell, hogy mindketten igyunk...úgy könnyebben jönnek a szavak...ő könnyebben beszél, én kevesebb rizsával:) nem tudom...félek...nem magamtól, nem az én érzéseimtől, hanem tőle...de bízom benne és bízom magamban...mást nem tehetek...

ezt régóta meg akartam mutatni...ezzel haldoklom...

és az idézet vége...

Pár héttel ezelőtt a következő idézetet írtam meg neki:
"Nékem te nem tisztán, hanem megtisztultan kellesz!
Vagyis minden tapasztalatoddal, csalódásoddal, kiábrándulásoddal, kudarcoddal, "nem megy"-eddel együtt!"
akkor a végét nem írtam meg neki...most viszont érik bennem az elhatározás, hogy megosszam vele, mert így szól:
"Hagylak futni-mert szeretlek..."

nem adom fel, nem erről van szó, hanem hagyom gyógyulni ki nem mondott elvárások és ragaszkodás nélkül...ugyanúgy szeretni fogom és figyelni rá, a barátja leszek, mert nem tudok más lenni, de jelen szeretnék lenni az életében úgy, és annyira, amennyire ő akarja és engedi...várok rá...várok vele...

Hagylak futni, mert szeretlek...

nem alvás, fogyókúra rulez

A tegnapi nap életem egyik legmélyebb pontjának bizonyult.Azóta sem haladtam egyről a kettőre, de valami agyban változott...pontosan ugyanolyan idióta vagyok, csak kb. két és fél, három órát aludtam: próbáltam megoldani az albi problémát, de nem sikerült, aztán témákon agyaltam, de elaludtam...persze volt más is a "nem evésben" meg a "szarul levésben", de az egy másik, talán meg sem születő bejegyzés témája...Hihetetlen volt a tegnapi nap...az nem kifejezés, hogy szar...

csöndes mosolygó őrültté válok...

helyzetjelentés a pokol egyik bugyrából

Az úgy volt, hogy:
mostmár biztos, hogy nem tudom fizetni az albérletet, ahova másfél hónapja költöztem...gombóc van a torkomban és a sírás kerülget állandóan, de iszonyúan kifilléreztem magam...nem is merem leírni, mekkora tartozásom van, és még ehhez jön majd, hogy ne maradjak abszolút pénz nélkül...gondolkodtam és arra jutottam, hogy muszáj elköltöznöm másik albiba, ismét csak mások mellé...a munkával is bajok vannak: mivel itt teljesítmény béren vagyok és nem kifejezetten tőlem függ, hogy mit és hogy teljesítek, a megélhetésem nem biztosított...persze igyekszik az ember és akar és csinálja és tegnap este tízkor is cikket írt, de ez így nem mehet tovább...olyan munkahelyre van szükségem, ahol fix béren vagyok és nem kell amiatt görcsölnöm, hogy még az 50ezer sem jön össze a bérletidíjra...tehát a válasz a kérdéseimre az, hogy nem maradhatok a fényűzés és a sztárok világában...mivel másban nem igazán van tapasztalatom, így maradt a vendéglátás...kérném a párom, hogy segítsen a döntésben, hisz idősebb és jóval tapasztaltabb, de nem támaszkodhatok mindig mindenben rá...arról nem is beszélve, hogy ritkán találkozunk...eddig öt kilót fogytam az idegességtől és a spórolás miatt...basszus az dühít az egészben, hogy én tehetek mindenről...a naívságom, az, hogy reménykedtem olyasvalamiben, amiről nem tudtam, milyen is...mondhatom azt, hogy sajnos nem gondoltam át kellő képpen a dolgokat és mostmár hiába sírok...tudom, tudom...nem tudom, mikor ültem utóljára ennyire a lekváros bödön aljában, de kurvára ki kéne eveznem a fenekéről méghozzá egyedül...de hogyan???

...

én csak egy egyszerű lány szeretnék lenni, aki nem vájkál mások életében és nem ebből profitál...márha tud egyáltalán profitálni...
szeretnék egy egyszerű munkát, amiből megélhetek...szeretném, ha szeretne az, akit szeretek...és elfogadna úgy is, ha nem vagyok különleges...
fáradt vagyok...és itt a munkahelyem kellős közepén már nem tudom sokáig nyelni a könnyeket...